Egy le nem folytatott párbeszéd a fotográfiáról
Édesapám elvesztése után a gyász időszakán túljutva fogalmazódott meg bennem a kérdés, mit kezdjek azzal a tárgyi és szellemi örökséggel, amit tőle kaptam.
Apám, mint oly sokan a hetvenes-nyolcvanas években maga is lelkes fotóamatőr volt. Az én életemben központi szerepet tölt be a fotográfia, oktatóként, alkotói és alkalmazott fotográfusként egyaránt.
Sorozatomban azt vizsgálom, hogy az általam választott útra milyen tudatos, vagy tudattalan hatással volt az ő szellemi öröksége, milyen eltérések vannak az én képről való gondolkodásomban, és az övében. Mit jelent számomra a fotográfia, ki és mi volt rám hatással.
Családi archívumból kiragadott képekre reflektálva készítettem el a saját fotóimat, felhasználva azokat a tárgyakat, amelyek a korszakra jellemző amatőr fényképezés eszközei voltak.
A személyes családi történeten túl a sorozat képeiből kirajzolódik mindaz, amit a fotográfiáról tudok. Egy vallomás arról miért is szeretem ezt a médiumot.
A személyes családi történeten túl a sorozat képeiből kirajzolódik mindaz, amit a fotográfiáról tudok. Egy vallomás arról miért is szeretem ezt a médiumot.
